A társaság nagyobb része már elvonult, de Schleeberg még mindig mozdulatlanul ült helyén, ahová a császárnő távozása után leroskadt. Ebben a pillanatban igen kevés különbség volt a bábu üvegszeme és a gróf réveteg tekintete között, mindkettő egyformán kifejezéstelenül meredt maga elé.
A török is görnyedten ült a lesöpört tábla mellett, mintha elájult volna.
– Mérgében megütötte a guta – súgta Racknitz a kancellárnak, akivel együtt távozott. – A török nem állhatja a téves húzásokat.
A szobában négyen maradtak: a grófné, a gróf, Kempelen és Antal. Kempelen a komornyikhoz fordult:
– A gépet hazaszállítjátok. Lezárod és mellette maradsz, amíg hazajövök.
Schleeberg felegyenesedett. Mozdulata azonban a dróton rángatott bábu merevségére emlékeztetett:
– Asszonyom, hagyjon magunkra Kempelen
