De a férfi persze nem jön. Csak az alvás. Aztán megvirrad a fagyos reggel, és a kormos levegőt betölti a londoni lárma.
Lily gyakran álmodott Skóciáról és Lady Elizabeth kastélyáról az erdő és a tó fölött. Az álomnak csodás illata volt, az almafából rakott tűz illata, mert úgy képzelte, ott azt találna: a gyümölcsösben lehullott, zuzmótól szürke édes ágak vörösen izzanak a kandalló széles rostélyán a kőpárkány alatt. Ahogy egyik szobából a másikba megy, és a beeső bágyadt napfény négyszögeket rajzol a fényes padlóra, mindenütt ég a tűz, és ő néha megáll és lekuporodik, hogy megmelegedjen, megvárja, amíg egy faág összeroppan, és halkan, bocsánatkérőn a hamuba omlik.
Sose látta a várat, sose járt Skóciában. Gyermeki elméje csak az egyszer látott sötét metszetből rakta össze ezt a gyönyörű
