– Igen. Most lásson hozzá a hajamhoz, báránykám. Legyen jó kislány. Aztán már megyek is.
– Nincs nálam se kefe, se fésű, uram.
– Használja a kezét. Apró, ügyes kis ujjai vannak. Észrevettem. Csak rendezze el, ahogy kell.
Lily tétovázik, de aztán engedelmeskedik, kisimítja és elrendezi a barna fürtöket. A férfi átható, kissé savanykás testszagáról az jut eszébe, hogy Sam Trenché egészen más, olyan, mint a napfény illata aratáskor a Varjútanyán.
– Tehát, Lily kisasszony – mondja a férfi, amíg a lány a haján dolgozik. – Mondja csak, szokott Belle emlegetni engem? Nagyon nyugtalanít, hogy ennyire áhítom a vonzalmát.
– Igen. Szokta. Nagyurának nevezi önt.
– Ennyi az egész? Soha nem beszél rólam sóvárogva?
– A „sóvárgásról” nem tudok. De úgy vélem, egyszer azt álmodta, hogy önnel táncol.
