– Sam…
– Megmondtam, ezt csak egyszer mondhatom, különben még meggondolom magam. Az az ember leszek, aki az ébrenlét óráiban rendszerint vagyok, a rendőrfőkapitány. Érti? És akkor be kell vinnem magát, és a törvény elé állítani, hogy feleljen a bűntettéért. De itt ez a kis idő… az álom pillanata… amikor nem vagyok az az ember, csak egy őrjöngő lélek, egy szerelmes. De ez elmúlik. Hamar visszahúz a kötelesség és az ország törvénye. Tehát csak egy kiút van. El kell mennie Londonból. Maga mögött kell hagynia itteni életét.
– Elmenni Londonból? Hová mehetnék, Sam?
– Mindegy, hová. Minél messzebb. Oda, ahol nem találom meg magát.
Most elengedi a lány kezét. Lily lepillant és látja, hogy a szorítása felhorzsolta, és arra gondol, ez most már mindig fájni fog ettől a pillanattól fogva. Rajtam
