– Nem – válaszolja Lily. – De egyszer talán még fog.
A Varjútanyához vezető ösvény a falutól fél mérföldre ágazik le az útról, a fenyőfákon túl, amelyekről annak idején hótömbök hullottak a szekérre. A kanyart régen szinte elrejtette néhány vadrózsabokor, nyáron halvány rózsaszín virágok nyíltak rajtuk. Itt vannak most is, épp leveleket bontanak, de az idők folyamán sűrűbbek lettek, mintha el akarnák zárni az ösvényt, hogy senki se mehessen át rajtuk.
Lily leteszi a kalitkát. Néz, fülel, és félelem tölti el a szívét. Madarak röpködnek ki-be a sövénysoron, a poros ösvényen egy nyúl ugrál, az ég nyugodt, mindennapi kék. De mi van, ha az ösvény végén, ahol régen a ház állt, most csak romok vannak? Sam Trench ráparancsolt, hogy olyan helyre menjen, ahol ő nem talál rá. Lily tudja, milyen hat
