Fedmahn Kassad ezredes követte Monetát a kapun át, és egy végtelen holdbéli tájon találta magát, ahol egy rettentő tövisfa ágaskodott öt kilométer magasan a vérvörös ég felé. Emberalakok vergődtek az ágak és tüskék sokaságán: a közelebbieken látszott, hogy szenvedő emberek, a távolabbiak eltörpültek a messzeségben, sápadt szőlőszemeknek tűntek.
Kassad pislogott, és mély levegőt vett a higanypáncél mögött. Körülnézett, elkerülve Moneta néma alakját, erőszakkal levéve a szemét a förtelmes fáról.
Amit holdbéli tájnak hitt, valójában a Hyperion felszíne volt az Időkripták völgyének bejáratánál, ám ez a Hyperion szörnyen megváltozott. A dűnék jéggé dermedtek, és torz formákba rendeződtek, mint amiket üveggé perzseltek; a kőtömbök és sziklafalak szintén megolvadtak, és sápadt palagleccserekké
