– Nem lenne szabad elmennem – vonakodott a Konzul.
Sollal átvitték a továbbra is eszméletlen Het Masteent a Barlangkriptából a Szfinxbe, miközben Duré atya Brawne Lamiára vigyázott. Közeledett az éjfél, és a völgy a Kripták visszavert fényében tündökölt. A Szfinx szárnyai szeleteket hasítottak ki a sziklafalak között látható égboltból. Brawne mozdulatlanul feküdt, az obszcén kábel kígyózva tűnt el a sötét Kriptában.
Sol megérintette a Konzul vállát.
– Ezt már megbeszéltük. El kell mennie.
A Konzul a fejét rázta, és szórakozottan cirógatta a régi sárkányszőnyeget.
– Talán elbír két embert is. Maga és Duré eljuthatnak oda, ahol a Benarest kikötöttük.
Sol a tenyerében tartotta lánya apró fejét, és szelíden ringatta.
– Rachel kétnapos. Meg aztán, nekünk itt a helyünk.
A Konzul körülnéz
