Sol megint azt az álmot látta, ami Rachel Merlin-kórral való megbetegedése óta sújtotta.
Egy hatalmas építményben gyalogolt, ahol vörösfenyő méretű oszlopok emelkedtek a homályban, és tömör, bíborszínű fénypászmák vetültek alá valahonnan a magasból. Hatalmas tűzvész hangját hallotta, egész világok égtek. Előtte két mélyvörös ovális izzott.
Sol ismerte ezt a helyet. Tudta, hogy ha továbbmegy, egy ravatalon meg fogja találni Rachelt – a huszonéves, eszméletlen Rachelt –, és utána követelőzni fog a mennydörgő Hang.
Sol megállt az alacsony erkélyen, és lenézett az ismerős jelenetre. A lánya, a nő, akitől Sarai meg ő elbúcsúzott, amikor doktori kutatása részeként útra kelt a messzi Hyperionra, meztelenül hevert egy széles kőtömbön. A Shrike tekintetének vörös ikergömbje felettük lebegett. A
