Felébredtem, és nem örültem, hogy felvertek álmomból.
Szitkozódva, a hirtelen beömlő fénytől hunyorogva átfordultam a másik oldalamra, és Leigh Huntot láttam meg az ágyam szélén ülni. Még a kezében tartotta az aeroszolos fecskendőt.
– Annyi altatót vett be, hogy egész nap az ágyban maradt volna – szólalt meg. – Ébresztő, hasára süt a nap!
Felültem, megvakartam a reggeli borostámat, és lapos pillantást vetettem Huntra.
– Ki a fene engedte meg, hogy bejöjjön a szobámba? – A beszéd olyan megerőltető volt, hogy köhögni kezdtem tőle, és abba sem hagytam, amíg Hunt vissza nem tért a fürdőszobából egy pohár vízzel.
– Tessék!
Ivás közben, két köhögőroham között hasztalan próbáltam éreztetni vele dühömet és felháborodásomat. Az álmok hordaléka eloszlott, akár a hajnali köd. Borzasztó vesztesé
