Atyaisten, Spenser Reynolds volt, az akcióművész, aki legutóbb a Lombkoronában próbálta uralni a vacsora körüli beszélgetést! Reynolds leborotválta a haját, göndör, ondolált tincseiből a Shrike-szekta-tagok szokása szerint csak egy varkocsot hagyott meg hátul, de az arca még így, a tettetett haragtól és az igazhitűek fanatizmusától eltorzultan is napbarnított és jóképű maradt.
– Fogjátok el! – ordította Reynolds, a Shrike-szekta agitátora felém mutogatva. – Fogjátok el, és fizettessétek meg vele otthonaink lerombolását, családjaink halálát, világunk pusztulását!
Konkrétan hátranéztem, azt gondolván, nem létezik, hogy ez a piperkőc pozőr rólam beszél.
Pedig rólam beszélt. És elég sokan alakultak a tömegből csőcselékké ahhoz, hogy a kiabáló demagóghoz legközelebbi emberhullám öklét rázva
