– Jól van, uram?
Rájöttem, hogy összegörnyedtem ültömben, könyökömet a térdemre szorítva, ujjaimmal a hajamat markolva, vadul kapaszkodva, tenyeremet a halántékomhoz préselve. Felegyenesedtem, és a levéltárosra meredtem.
– Felkiáltott, uram. Azt hittem, valami baj van.
– Nem – mondtam. Megköszörültem a torkom, és újra nekifutottam. – Nem, nincsen semmi baj. Csak fejfájás tört rám. – Zavarodottan körülnéztem. Minden porcikám lüktetett. A komlogom meghibásodhatott, mert azt közölte velem, hogy nyolc óra telt el a könyvtárba érkezésem óta.
– Hány óra van? – kérdeztem a levéltárost. – Háló-szabványidő szerint.
Megmondta. Nyolc óra telt el. Újra megdörzsöltem az arcom, és verejtékesen húztam el a kezem.
– Biztosan feltartom, különben már bezárt volna – szabadkoztam. – Sajnálom.
– Semmi g
