Megálltam az apszis előtt, attól tartva, hogy megszentségtelenítem a lépteimmel ezt a helyet, és hogy még a lélegzetvételeim is visszhangot keltenének a bazilikában. A szemem egy pillanat múlva hozzászokott a félhomályhoz, és kiegyenlítette a vihar fenti és a gyertyák lenti fényeit. Ekkor jöttem rá, hogy nincsenek padsorok, amik megtöltsék az apszist vagy a hosszú főhajót, és nincsenek oszlopok a kupola alatt; mindössze két szék állt az oltár közelében, úgy ötvenlábnyira tőlem. Két beszélgető férfi ült a székeken, egymáshoz közel húzódva, előredőlve, lázas sietségben cseréltek eszmét. A lámpák, a gyertyák és a sötét oltár előtti, Krisztust ábrázoló hatalmas mozaik fényében csak egy-két arcvonásuk sejlett elő. Mindketten idősek voltak. Mindketten papok voltak, gallérjuk fehér sávja szinte t
