A Shrike nem tűnt el a megszokott módon, nem szűnt meg ott lenni, hogy hirtelen itt tűnjön fel. Helyette lekuporodott, és még szélesebbre tárta karjait. Ujjpengéin megcsillant a háborgó ég fénye. A Shrike szikrázó fém fogsora valami mosolyféleséggé húzódott.
Kassad dühös volt, de nem őrült. Ahelyett, hogy belerohant volna a halálos ölelésbe, az utolsó pillanatban oldalra vetődött, karján és vállán arrébb gurult, és kirúgott a szörnyeteg lábszára felé, a térdízületéből kiálló tövispengék és a hasonlóan felszerelt boka közé. Ha le tudná dönteni a lábáról…
Mintha egy fél kilométer vastag betonrétegbe burkolt csőbe rúgott volna bele. Ha a testpáncél nem fogja fel az ütés nagy részét, Kassad a saját lábát törte volna el.
A Shrike támadásba lendült. Gyors volt, de nem valószínűtlenül; két job
