– A Fájdalom Ura – ismételte Duré. – A Shrike.
A templomos legyintett egyet, mintha el akarná venni a püspök kinyilatkoztatásának élét.
– Duré atya, hallottunk az ön csodálatos újjászületéséről.
– Szó sincs csodáról – felelte Duré. – Csupán egy keresztségnek nevezett parazita szeszélyéről.
Újabb legyintés a hosszú, sárgásbarna ujjakkal.
– Hívja, ahogy akarja, atyám, a Testvériség örül, hogy ismét köztünk van. Kérem, vezesse elő a kérését, amiről beszélt nekem!
Duré megdörzsölte a tenyerét a széken, és a szemben ülő püspök vörös-fekete testtömegére sandított.
– Önök már jó ideje együtt dolgoznak, ugye? – kérdezte Duré. – A Templomos Testvériség és a Shrike Egyháza.
– A Végső Engesztelés Egyháza – zengte öblös hangon a püspök.
– Miért? Mi hozta önöket közös nevezőre?
A Világfa Igaz
