AZ OSTROM
A közeli toronyóra elütötte a háromnegyed tízet, mikor a teremben tartózkodó férfiak suttogása hirtelen elnémult. Az ajtó feltárult, és a küszöbön egy álarcos férfi jelent meg. Gyors léptekkel felment az emelvényre.
– A rendőrség körülfogta az épületet – mondta felindulástól rekedt hangon. – Az utolsó pillanatban tudtam csak átjutni a kordonon.
Az elszörnyedés moraja zúgott fel, de az álarcos intésére újra halálos csönd támadt.
– Nincs semmi elveszve – folytatta az emelvényen álló férfi. – A háznak van egy olyan kijárata, melyről eddig ti sem tudtatok… De nem akarok anélkül távozni, hogy a rendőrségnek ne szereznék egy kis meglepetést.
– Éljen a vezér! – kiáltotta egy hang.
– Éljen! – zúgták a többiek.
– Megérdemeltétek volna, hogy cserbenhagyjalak titeket. Az ajtót tárva-
