Már messziről ismerősnek tűnt számára a buszmegállóban álló, hozzá hasonló korú asszony. Látva, hogy közeledtére a nő arcán halvány mosoly fut át, gondolta, felismerte, ezért előzékenyen előre köszönt.
– Szervusz!
– Szervusz! – viszonozta az üdvözlést a másik nő, majd beszélgetni kezdtek.
– Nem tudod, mikor ment el a 33-as?
– Amióta én itt állok, vagy húsz perce, nem jött egy sem.
– Hát igen. A menetrend szerint negyedóránként kellene járniuk, de olyan rapszodikusan közlekednek. Valószínűleg a diszpécser nem ellenőrzi az indulást, meg egyébként is, úgy látszik, a közlekedési vállalat részéről senkit nem érdekel, milyen nehézkesen lehet ide kijutni a városból.
– Ez tényleg így van. A végállomáson néha teljesen kimarad egy-egy járat.
– Én nem is értem, miért akar mindenki ide kiköltöz
