Elődeimnek és utódaimnak…
Elődeimnek és utódaimnak…
Nem hívtak, mégis jöttem. Látogatóba jöttem…
Hogy itt vagyok, éreznetek kell, hiszen mindig mellettetek vagyok. Nem kell se előre néznetek, se hátra, mert megelőzni nem akarlak benneteket, ha pedig hátra maradok, azt csak a szükség hozta így. Időnként.
Általában, úgy szólván mindig, veletek egy sorban lépdelek, s bár egyedül előbbre jutnék, elhagyhatnálak benneteket, mégis visszamaradok, szerényen. Nem akarok első lenni, a célom, hogy ti jussatok előbbre, minél messzebb, minél tovább.
Néha szándékosan maradok hátra, hogy segítsem a lemaradókat. Beléjük karolok, s ha látom, már nehezen mozdulnak, velük együtt lépkedek. Szelíden ölelem, tolom magam előtt őket, hiszen nekik ránk, és nekünk rájuk, még szükségünk van. Fontos, hogy minél t
