A kora hajnali órán egyhangú intenzitással szakadó hó, teljesen elnéptelenítette az utcát.
A sarkon túlról váratlanul, magányos alak tűnt fel. Összegörnyedve, leszegett fejjel, lassacskán lépegetett, dacolva a zord időjárással. Nekifeszült a szélnek, úgy haladt ismeretlen célja felé. Időről-időre megállt, bő kabátját szorosabbra fogta magán, aztán újra elindult. Néha álltában is hétrét görnyedt, úgy tűnt, mindjárt összeroskad. Azután, valahogy, mégis csak elért a megyei kórház, apró házak közül kimagasló, többemeletes épületéhez. A vastagodó hóval fokról-fokra nehezebben megbirkózó alak odaért a kórházhoz, s akkor még egyszer nekiveselkedett, hogy a fél tucat lépcsőn felvonszolja magát a kivilágított bejáratig.
A hótól síkos lépcsők azonban ellenálltak, nem hagyták megmászni magukat. Az
