Az első nap után, félelemmel vegyes kíváncsisággal vártam, milyen véleménye lesz lányomnak az óvodáról – fogtam a meséléshez, utastársam családtagjaim felől érdeklődő kérdésére. Az asszonnyal csak felszínesen ismerjük egymást – a megállóban való várakozásból, időnkénti együtt buszozásból adódóan –, de mivel érdeklődése őszintének tűnt, gondoltam, beszélgetéssel gyorsabban telik az idő, úgyis olyan egyhangú a reggeli utazás.
Kedves volt mindenki – mondta a lányom. A gyerekek nem verekedősek, csak egy volt, aki a délutáni alvás közben bepisilt.
Az ebédet nem mindig fogom megenni – folytatta –, mert például a paradicsomlevest nem szeretem, itthon sem eszem meg. De a rántott húsból lehetett kérni. Kétszer is ettem belőle. A reggeli kifli még meleg volt. Ilyen itthon sincs. Azt hiszem, kövér
