Helyet keresve nézett körül a rendelőintézet várótermében, amikor végre, a sarokban észrevett egy szabad széket. Odasietett, és gyorsan leült, mielőtt még más is meglátta és elfoglalta volna. Az üres szék ilyen helyen nagy kincs, számolni kell ugyanis a hosszas várakozással. A reumán ez már csak így megy.
Éppen elővette a magával hozott könyvet, amikor a mellette ülő nő profiljából rájött, hogy ismeri. Régebben egy cégnél dolgoztak, és bár annak idején behatóan ismerték egymás magánéletét, nem mondhatni, hogy barátokká váltak volna. Sőt. Most már egyenesen bánta, hogy annyira sietett a leüléssel.
Mivel időközben a másik nő is ráismert, nem lehetett elodázni a dolgot, köszönt neki. A volt kolléganő viszonozta az üdvözlést, bár mintha egy villanásra, furcsa grimasz suhant volna át az arcán
