Nem szokásom káromkodni, most is csak úgy kiszaladt a számon, hogy „vigyen el az ördög, ha még egyszer, segítő szándékkal beavatkozom a mások magánéletébe!” – amikor ez tényleg bekövetkezett.
Váratlanul ott találtam magam a Pokol tornácán, és egy csinos tiniördög mosolyogva intett türelemre, hogy azonnal jön, akire várok. A tornácra ki is lépett hamarosan, maga az Ördög. Szépszál pokolfajzat volt, mit tagadjuk, kis körszakállal, tüzes szemei fölött bozontos szemöldökkel, dús, hullámos fekete haja szinte teljesen eltakarta azt a két picurka, egészen elhanyagolható szarvát. A patákat is ügyesen elfedte az egyedi szabású cipő, a többit ne is részletezzük…
Kezitcsókolommal üdvözölt, és megkérdezte, miben lehet a szolgálatomra. Kapva kaptam az alkalmon, ezt nem lehetett kihagyni, és megkértem
