Miközben az utolsó korty teáját is felhörpintette, az ablakon át vetett egy pillantást a sötétségből felderengő utcára. Csak, hogy előre felkészítse magát, mi vár rá odakint, ezen a havas, decemberi hajnalon. Az éjszaka hullott hó vastagon púposodott a parkoló autók tetején, szikrázott a lámpák fényében, de a fák mozdulatlanságba dermedt ágain jól látszott, a szél legalább nem fúj. Így talán elviselhető lesz a negyedórás gyaloglás, ki, egészen a buszmegállóig – gondolta kis megnyugvással. Belebújt a csizmájába, magára húzta a kabátját, és csendben kilépett a lakásból.
Az utcán a várt hideg fogadta. De hát végül is, itt az ideje a hónak, Miklós napja van, legalább a Mikulás a csokoládé mellé a tél örömeit is elhozta a gyerekeknek. Az ő fia is hogy fog örülni, ha reggel felébredvén, megpill
