„Lui é stato un uomo straordinario”. Rendkívüli ember volt. Ezt egy idős, olasz asszony mondta róla, miután tudomást szerzett a haláláról. Pedig alig ismerte Őt.
Az olasz hölgy a páromról emlékezett meg ily módon, róla, aki az életvitelével, jellemével valóban kiérdemelte ezt a magasztaló jelzőt. Pedig nem tett semmi különlegeset, csupán ember volt, a szó legnemesebb értelmében.
Negyvenévesen ment el.
Semmi problémát, elintéznivalót nem hagyott maga után, csak a mérhetetlen űrt.
Tíz év telt el a halála óta. Nem enyhül a bánat. A magányt elviselem, mert ismeretségünk negyedszázados időtartama alatt annyi szépet és jót, szeretetet és szerelmet kaptam tőle, ami egy életre elég.
Csak most mérem fel igazán, hogy mennyire ember volt, a szó legigazabb értelmében. Ha Isten mintapéldányt akart
