Amikor a vásárcsarnok kijáratánál összefutottak, mindkettejük kezében hatalmas, tömött szatyrok lógtak, mégis, udvariaskodni próbáltak egymással. Végül is, legalább ők, nőként, adják meg azt a kellő tiszteletet, amit a férfiaktól, bár elvárható lenne, csak nagyritkán kapnak.
A két, ötven körüli asszony, udvariaskodás közben, egymásra ismert.
– Szervusz! De örülök, hogy látlak! Ezer éve nem találkoztunk – de az elmúlt 5-6 évben biztosan nem! Jól nézel ki.
– Na, azért te se panaszkodhatsz, rajtad is van egy kis súlytöbblet. Látom, most is tele a szatyrod, bár tudom, egyik fiad a három közül, még csak kamasz.
– Á, nem csak a fiaim miatt kell ilyen sokat vásárolnom. A férjem is nagyon mothos. Igen szereti a hasát.
Beszélgetés közben félrehúzódtak, hogy ne akadályozzák a vásárlók ki-beáram
