A tükörben látom, ahogy mögöttem áll, a hátamat bámulja, de amikor észreveszi, hogy figyelem, elkapja a tekintetét rólam, és a földre néz.
– Ezekkel mi legyen?
A padlón szétszóródott, levágott hajtincseimre bök.
– Hogy érted?
– Kidobjuk, vagy… mit tudom én… összegyűjtöd és felteszed licitre a rajongóidnak?
Viccnek szánja és én el is röhögöm magam, bár a dologban több a realitás, mint hinné.
– Fogd be!
Mosolyogva felém nyújtja a pólómat, én elveszem, és belebújok. A szívem zakatol, ahogy kinyúlok felé és magamhoz vonom, ő pedig csak egy egész kicsit ellenkezik. Megölelem és a mellkasomhoz szorítom. Érzem, ahogy megremeg a karjaim között, de amikor finoman végigsimítom a hátát, ellazul, arcát a vállamhoz nyomja. Egészen forró a teste, és szinte tökéletesen illeszkedik a karomba. Bizto
