– Szerintem fussunk. Már nincs messze és a mozgás kimelegít – ajánlja, de nekem jobb ötletem támad.
Megemelem a fejem, lábujjhegyre állok és szájon csókolom.
– Ez legalább annyira felmelegít, mint a futás, és sokkal kellemesebb.
Egyetlen pillanatra lepődik csak meg, aztán a szeme elsötétül a vágytól, színe vetekedik a cornwalli viharos éggel. Magához ránt és visszacsókol, de amikor villámlani kezd, és összerezzenek, ismét felülkerekedik benne a józanság.
– Tényleg jobb, ha visszamegyünk.
Futólépésben haladunk, és már alig 20 méterre vagyunk a háztól, amikor elvesztem az egyik cipőmet a homokban. Megtorpanok, kezem kicsúszik az övéből.
– Mi történt? –kérdi, arcán patakokban folyik a víz.
Bele se merek gondolni, hogy én hogy festhetek az elkenődött szempillaspirálommal és a csapzott h
