– Oké, eddig megvagyunk – sóhajtok megkönnyebbülten. – Ki menjen érte?
– Majd én – ajánlja gyorsan, ad egy puszit a számra, és már nyitja is az ajtót.
– Van elég apró nálad? – kiáltok utána a nyitott ablakon keresztül.
Megáll és visszafordul.
– Minek az apró?
A gép felé pislogok.
– Általában azzal szoktak fizetni az ilyeneknél.
– Megveszem az egész rohadt automatát, szóval nem lesz szükség apróra – kacsint rám, és már lohol is tovább.
A bolt még nyitva lehet, mert világosság van bent, de
a miénken kívül nem látok parkoló autókat, sem vásárlókat. Az üvegen keresztül látom, hogy az eladó a kassza előtt ácsorog, és lefelé bambul, gondolom a mobilján ügyködik valamit. Jackson nyomogatni kezdi a gombokat a gépen, majd papírpénzt dug be a nyíláson, és ezt ismételgeti jó párszor. Meghűl
