Pont ez az, amit kurvára nem fogok elárulni neki. Ha az arcomat nem is ismeri, azt nem tudom elképzelni, hogy a banda neve se derengene neki. Még ha valahol a világ végén is élt eddig, egy kő alatt, olyan nincs, hogy a The Toxics nevét ne hallotta volna.
– Nem fontos – hárítok, és kiszáradt szájjal nagyot nyelek.
Rohadt jól esne most egy pohárral.
– Jól van, legyen ahogy akarod – vonja meg a vállát kuncogva. – De akkor legalább azt áruld el, hogy miféle zenét játszotok.
Na, ez már inkább a kedvemre van. Lazán hanyatt dőlök, és a tarkómra teszem a kezem.
– Mire tippelsz?
Tekintete elkalandozik a hasam felé, szája kicsit megnyílik, és láthatóan önkéntelen mozdulattal megnyalja az ajkát. Szerintem meg sem hallotta a kérdésemet. Követem a tekintetét, és rájövök, hogy a póló alól elővilla
