Tudom, hogy faszság tőlem, de mégis bassza a csőrömet, hogy nem akadt ki jobban, amiért nem megyek vele. Elég lazán vette, mintha abszolút nem számítana neki, hogy csatlakozom-e hozzá vagy sem. Becsapódik az ajtó, én meg járkálni kezdek, mint egy oroszlán a ketrecben. Nem találom a helyem, be vagyok sózva. Mégis mit vártam? Úgy viselkedek, mint valami neurotikus fatökű. Hagyom, hogy ő cipekedjen, pedig nem az én szolgálatomra van itt és nem feladata, hogy bevásároljon nekem. Simán mondhatná, hogy leszarja az egészet, vegyem meg magamnak a kajámat, és ő is megveszi, amire neki szüksége van. Kicsinál, hogy ennyire megértő. Nem mintha nem lennék szívesebben vele, mint hogy itt baszom a rezet egyedül a házban. Tiszta ideg vagyok, nem tudom, hogy mit csináljak. Odarohanok az ablakhoz, félreránt
