Lily– Kész, feladom, anya. Én ezt így nem bírom tovább csinálni. Ha hallottad volna a hangját a telefonban! Olyan… olyan szomorú és… csüggedt volt. Alig ismertem rá.
– Gondolod, hogy… szóval érted. Gondolod, hogy megint…
– Droghoz nyúlt? – nézek rá elveszetten, mert hazudnék, ha azt mondanám, nekem ez nem jutott eszembe. – Nem tudom, nem volt ilyen érzésem, amikor beszéltünk, de csak nem kérdezhetek rá.
– Az tényleg elég furcsa lenne – mondja anyu, és felém tolja a szendvicses tálat.
Semmi étvágyam, mióta Jackson elment.
– Egyébként is, alig beszélünk. Az az érzésem, mintha kerülné a hívásokat.
– Ezért nem hibáztathatod, végül is te voltál az, aki visszautasította.
Élesen nézek rá, talán kissé sértődötten is, hisz tőle azt várnám, hogy az én lelkemet pátyolgatja és nem azt, hogy eml
