– Végre. Végre itt vagy – suttogja a fülembe, arcát a nyakamba fúrja, de én megszólalni sem vagyok képes a megilletődöttségtől. – Húzzunk innen, oké? – ajánlja, miután picit visszahúzódik, én meg szipogva bólogatok.
Miután Rick bepakolja a csomagjaimat a csomagtartóba, és elhelyezkedünk a kocsi hátuljában, Jax felhúzza a térelválasztót az utastér és a vezetőfülke között. Azonnal leveszi a napszemüvegét én meg a sapkája felé nyúlok, és a parókával együtt húzom le a fejéről. Nevetve beleborzol a hajába, és olyan huncutul csillog a szeme közben, hogy a szívem cseppfolyósra olvad. Hogy is lehetne nem beleszeretni ebbe a férfibe? Az arcom felé nyúl, megfogja két oldalt, és áthatóan néz egy darabig, mintha nem tudná eldönteni, mit kezdjen velem. Aztán hirtelen vadul magához húz és csókolni kezd
