Lassú és gyengéd volt a csók, sírni tudtam volna tőle.
Amikor szétváltunk, hogy levegőt vegyünk, alig tudtam működésre bírni a hangszálaimat.
– Lucas.
– Igen? – válaszolta, barna szeme elkomorult.
– Nem hiszem, hogy el tudnék búcsúzni tőled. – Mert nem csupán a búcsúról van szó. Hanem arról, hogy végig kéne néznem, ahogy kilép az életemből anélkül, hogy bármit tehetnék ellene. Arról, hogy mennyire igazságtalan, hogy az idő ellenünk dolgozik. Arról, hogy mennyire nem akarom, hogy elmenjen. – Nem hiszem, hogy ki tudlak kísérni a reptérre, és végignézni, ahogy elmész. Én… – Lehunytam a szemem. Megráztam a fejem. – Nem bírom megtenni, Lucas. Én csak…
Mert nem csupán a búcsúról van szó. Hanem arról, hogy végig kéne néznem, ahogy kilép az életemből anélkül, hogy bármit tehetnék ellene. Arró
