– Semmi baj – suttogta, ám ez nem volt igaz. – Semmi baj. Önző volt tőlem, meggondolatlan. Nehéz helyzetbe hoztalak. – Nagyot nyelt. – Tisztában vagyok vele, hogy erre van most a legkevésbé szükséged. Te magad mondtad, hogy nem vágysz kapcsolatra, ugye? Hogy nem randizol. Én csak azt hittem… Azt hittem, hogy talán ez megváltozott… Miattam.
– Rosie – mondtam ki újra a nevét, és most először úgy éreztem, hogy rosszul gördül le a nyelvemről, mintha soha többé nem lenne jogom kiejteni. Mintha elvesztettem volna a jogot abban a pillanatban, amikor haboztam. – Én… – Én is ezt akarom. Semmit sem akarok jobban, mint téged. Ezt szerettem volna mondani. – Nem lehet.
Én is ezt akarom. Semmit sem akarok jobban, mint tégedNem kényszeríthetlek erre. Nem hagyhatom, hogy miattam felforgasd az életedet.
