2007ÁPRILIS 20.
Chris napokig tartotta magát az egyezségünkhöz, és egyáltalán nem keresett. A hét elején mégis kaptam tőle egy üzenetet az interneten, amiben egyszerűen megkérdezte, hogy vagyok. Nem válaszoltam rá, annak ellenére, hogy iszonyatosan éreztem magam nélküle. Sokszor napközben is írni akartam neki arról, hogy éppen mi történik velem, de nem tettem.
Egyetlen dologról azonban bizonyosan nem számoltam volna be: Evanről. Már háromszor látogatott meg a rendelőmben kezelésre, és a találkozások mindig hosszabbra nyúltak, mint kellett volna. Képes volt arra, hogy megnevettessen életem egyik legborzalmasabb válsága közepette.
Pénteken érkezett az utolsó kezelésre, ami teljesen lehangolt. Magam is meglepődtem azon, mennyit készülődtem a tükör előtt, hogy megfelelően nézzek ki. Szidtam
