2007ÁPRILIS 21.
Kiengedtem a kontrollt a kezemből. Valószínűleg akkor tettem meg ezt életemben először. Hagytam, hogy Evan a kezembe adja a füves cigit, aztán azzal szórakozzon, hogy a számba fújja a füstöt.
A lakásuk fiús albérlet volt, két pizzásdobozt kellett félretennünk, hogy leülhessünk a kanapéra, ahol belerúgtam két sörösüvegbe. Egyáltalán nem az én közegem volt, én egy tökéletes manhattani lakásból jöttem, egy külsőre irigylésre méltó életből. Ennek ellenére hangosan nevettem, az izmaim végre teljesen ellazultak, és úgy éreztem: újra élek.
– Ha David látná, hogy mit csinálok, kiakadna – nevettem fel, majd egész egyszerűen hátradőltem a kanapén, a combomat Evan ölében nyugtatva.
– David a pasid?
– Nem – nyújtottam el az e-t, majd felnevettem. – A pasim öccse.
– Akkor ő nem ol
