2013AUGUSZTUS 1.
Hosszasan fetrengtem a kellemes félálomfelhőben, amit nem akartam elhagyni, ezért párszor visszaaludtam. Érzékeltem, hogy David nincs mellettem az ágyban, de nem keltem fel. A szobában szorosra húztuk a sötétítőfüggönyt, így mélyre süppedhettem a puha ágyban, lábam közé szorítva a vastag takarót, aminek a közelségére még nyáron is szükségem volt.
Amikor levettem a telefonomat az éjjeliszekrényről, már három óra múlt, ami megdöbbentett. Régen veszítettem el ennyire az időérzékemet. Fülledt meleg volt a szobában, amitől a fejem sajgott.
Kinyújtóztam, és a nappaliba mentem, hogy megkeressem Davidet. Odakint nem volt elhúzva a sötétítő, nyitva volt az erkélyem ajtaja, még a függönyt sem mozgatta meg légmozgás, túl meleg volt hozzá.
– David! – szólongattam, de nem kaptam vá
