2013AUGUSZTUS 10.
Egyedül ültem az óriáskerék tetején. Chris nélkül már a második születésnapomat töltöttem Coney Island megnyugtató színhelyén. Egy hónappal azelőtt még Davidet akartam elhozni ide magammal. De egyszerre csak szellemek maradtak körülöttem.
A fájdalom nem szűnik meg, csak eltávolodik. Elfeledkezünk róla, eltereljük róla a figyelmünket, mint a kellemetlen gyomorégésről. Hamis mosolyt varázsolunk az űr helyére, amit senki sem képes kitölteni. Az élet néha a legvadabb meglepetéseket produkálja. Későn jövünk rá, hogy túl sokat sírtunk jelentéktelen dolgok felett. De akkor már nem hozható vissza semmi.
Simogatta az arcomat a puha szellő, miközben arra gondoltam, hogy eltelt még egy év az életemből. Lassan peregtek a homokórán a felesleges órák. Az életnek nem lehet minden per
