2012AUGUSZTUS 1.
Szerda reggel az épület portása közölte velem Chris halálhírét. Csak arra emlékszem, hogy szétszórtam David irodalmi magazinjait a padlón, mire Mr. Sherman feltámogatott. Igazi fájdalom volt a hangjában, nagyon régóta ismert bennünket.
Először biztos voltam benne, hogy álmodom. A testem minden porcikája zsibbadni kezdett, a mellkasomban fájdalmas, szúró érzés támadt. Rezzenéstelen arccal hallgattam végig, ahogy a kedves portás elmondja a részleteket.
Leültetett, vízzel kínált, én pedig nem tudtam megszólalni. Remegtem, és magamban ismételgettem, hogy meghalt. Képtelen voltam elhinni. Láttam Mr. Sherman száját mozogni, de alig hallottam, amit mond.
– Forester kisasszony, ugye jól van? – kérdezte ezt akkor, amikor hirtelen kezdett elsötétedni a világ, de egy korty hideg
