2012JÚLIUS 29.
2012. július 29-én kaptam az utolsó SMS-eket Christől. Megkért rá, hogy találkozzunk a lakása előtt. Először vissza akartam utasítani, valamiért mégis igent mondtam. Motoszkált bennem egy feloldhatatlan, kényelmetlen érzés, ami hozzá húzott.
A Central Parkban sétáltunk. A nyáresti levegőt megtöltötte a futkározó gyerekek és nevető felnőttek hangja. A zöld fűben rengetegen heverésztek, piknikeztek, jógáztak, mi pedig úgy lépkedtünk egymás mellett, mint két idegen az első randevún.
– Szeretnél fagyit? – kérdezte Chris. – Oda is sétálhatunk.
Bólintottam. Azon a nyári estén hagytuk, hogy eltávolodjon tőlünk a fájdalom. Először féltem, hogy újra veszekedésbe fullad a találkánk, de Chris nem hozta fel a kényes témákat, és én sem.
– Jól vagy? – kérdezte, miközben körbenézett a
