2001FEBRUÁR 15.
A nővér neszezésére ébredtem, aki kicserélte Chris infúzióját. Vérre szerencsére nem volt szüksége, de gyógyszereket és némi fiziológiás oldatot kapott infúzión keresztül. Riadtan kaptam fel a fejem a nővér megjelenése miatt. Fiatal, barna hajú, alacsony lány volt, aki azonnal nyugtatni kezdett.
– Nincsen semmi baj, csak az orvos szeretné, hogyha még pihenne egy kicsit a barátja. Ezzel lehet, hogy délutánig aludni fog – mutatott az infúzióra. – Talán jobb lenne, ha hazamenne egy kicsit pihenni.
– Itt szeretnék lenni, amikor felébred – mondtam.
– Most hét óra van, biztos vagyok benne, hogy egy előtt nem fog felébredni.
Bólintottam, majd az órámra pillantottam. A nővér magamra hagyott csapongó gondolataimmal. Beszélnem kellett az egyetemmel, a főnökével, hogy ne számítsa
