2001FEBRUÁR 13.
Hajnali hármat mutatott a konyhai óra a pulton. Kis sárga kacsa alakja volt, és csak azért tartottuk, hogy mérjük vele a főzési időt. Kedveltem aranyos formáját, ráadásul hápogva riasztott. Azon az estén minden más volt, még a kiskacsa is ellenség lett. Ahogy kóborló szellemként járkáltam a konyha, a háló, a fürdő és David szobája között, mindig vádlón nézett rám, a szemembe köpve, hogy mennyi idő telt el.
A hálószobában sem volt jobb, ott a telefonommal játszottam bújócskát. Akkoriban Samsungom volt, aminek a tetején apró jelzőfény mutatta, hogy a mobil be van kapcsolva. Ha üzenetem vagy nem fogadott hívásom volt, akkor villogó diszkófényt varázsolt a szobába. Aznap este azonban meg sem nyikkant. Legalább húsz nem fogadott hívást hagytam Chris telefonján, amiket hangüzen
