2001FEBRUÁR 2.
Hangos, lüktető zenére ébredtem. Nyöszörögve néztem körül a szobában. Chris íróasztalát mesterséges fénybe burkolta a számítógép és a kislámpa. Elővettem a telefonomat, ami hajnali fél négyet mutatott. Homályosan emlékeztem, hogy egy óra körül adtam fel a tanulást, amit Chris tovább folytatott.
Az iszonyatosan hangos ritmus a nappaliból áradt. Ahogy füleltem, kihallottam belőle Chris feszült hangját is. Magamra kaptam a köntösömet, és résnyire nyitottam a szobánk ajtaját.
Először Chris hátát pillantottam meg, hevesen gesztikulált a karjával. David cigit tartott a kezében, a szája széles, nyugodt mosolyra húzódott, éles kontrasztban a bátyja feszült testtartásával.
– A rohadt életbe, David! Legalább annyi legyen benned, hogy a szobádban csinálod ezt az egészet! Tanulnom k
