2001ÁPRILIS 2.
Hogy van? – suttogtam a konyhában egy üres táskával a hátamon, amiben pár újabb ruhát akartam elvinni a lakásból.
Négy napja tartott a száműzetésem, amit kifejezetten rosszul viseltem. Alig aludtam Chris nélkül, pedig minden másnap találkoztunk. Sokszor a városban csókolóztunk hosszasan, négy év ide vagy oda. Az izgalomnak jót tett a rövid távollét.
– Hát – suttogta vissza Chris –, nem túl jól. Nagyon durva rémálmai vannak. Furcsákat beszél, nem nagyon csinál semmit, csak fekszik az ágyban.
– Be van lassulva.
– Rosszul viselem – a szájába harapott. – Örökké a telefonját kéri. Fáradt vagyok, én is tök szarul alszom, mert örökké figyelek rá.
– Szívesen felváltanálak. – Chris megpuszilta a homlokomat.
– Nem akarok visszaélni a bizalmával. Ránézel azért? Most aludt el.
B
