2007ÁPRILIS 5.
Életem egyik legrosszabb napján verőfényesen tűzött át a kora tavaszi nap a szilfák levelei között. A Central Park egyik padján húztam fel a lábamat magam alá, és igyekeztem visszanyelni a könnyeimet. A sírás fájdalmasan szorongatta a torkomat, miközben emberek hada haladt el mellettem mosolyogva. Hosszú orvosi köpeny volt rajtam a hétköznapi ruha fölött. Az ebédszünet régen véget ért, de képtelen voltam visszamenni a munkahelyemre.
Mivel a kórházban dolgoztam, hamar adódott a lehetőség, hogy teszteljük, minden rendben van-e velem babafronton. Márciusban már panaszkodtam pár munkatársamnak, hogy nem akar összejönni a teherbeesés, mire hamarosan jelentkezett az egyik kedves ismerősöm, hogy szívesen elvégez nálam pár tesztet, hogy megnyugodjak.
Már akkor a torkomban dobogot
