2007ÁPRILIS 11.
Az asztalomnál ültem, és kértem a következő beteget a fiatal asszisztensünktől, amikor Evan Peterson először lépett be az ajtón. Még az előző beteg eredményeit töltögettem. Magam elé mormoltam, hogy foglaljon helyet, és amikor felnéztem, majdnem kiejtettem a tollat a kezemből.
Evan az első pillanattól kezdve zavarba ejtett. Sötétbarna hajához játékos, csábos barna tekintet társult. Ennél csak a mosolya volt elképesztőbb, amitől bizsergető szorítás keletkezett a gyomromban. Megköszörültem a torkomat, majd összeszedtem megmaradt szakmaiságomat.
– Jó reggelt! – köszöntöttem. – Milyen panaszokkal érkezett, Mr. Peterson?
Közben rásandítottam az adatlapjára, amin megláttam, hogy a fiú csupán huszonkét éves. Magabiztosan dőlt hátra a székben. Farmerjéhez kapucnis felsőt viselt
