1999JÚNIUS 1.
A fehér csempe közötti sötét fugák táncoltak a szemem előtt. Erősen émelyegtem, miközben letolt bugyival ültem a vécén. Rettenetesen álmos voltam, ötkor keltem, hogy készüljek a tizenegykor kezdődő MCATS vizsgámra, ami belépő lehetett az orvosi képzésre. A hányinger reggel nyolckor kapott el. Hangosan sóhajtoztam, hátha a beáramló, friss júniusi levegő felfrissíti az elmémet és a gyomromat. A lábam remegett, amikor lehúztam a vécét.
A tükörbe nézve riasztó látvány tárult elém: hatalmas karikák éktelenkedtek a szemem alatt, az arcom borzalmasan fehér volt. Azzal nyugtattam magamat, hogy ez csak az idegesség és a kimerültség jele. Chris sem volt túl jól: egész héten egy konferencia-előadásra készült, emellett segített tanulni Davidnek a SAT vizsgákra.
Kiléptem a fürdőszobábó
