1999MÁRCIUS 15.
Elcsigázottan értem haza az egyetemről. Nehézkesen küzdöttem fel magam a második emeletre, két hatalmas szatyrot cipeltem a nagybevásárlásból. Kimerültségem ellenére is lelkes voltam. A hétvégén költöztem be a két Pennington fiú albérletébe, és aznap ünnepeltük Chrisszel a két és fél éves évfordulónkat.
Hideg, latyakos márciusi délután volt, a tél illata a kabátomba lopakodott. Reggel nyolctól órán ültem, de csak arra tudtam gondolni, hogy mit fogok főzni Chrisnek vacsorára. Rohantam haza, mivel el kellett döntenem, mit veszek fel az esti színházhoz, de ruháim javát még ki sem csomagoltam az új otthonomban. Vasárnap estére hordtunk át mindent a nagyszüleim lakásából, így hullafáradtan aludtunk el a káosz közepén.
Semmire sem vágytam, csak hogy lezuhanyozzak, előkaparjak
