2000DECEMBER 26.
Hosszasan piszkáltam a barna pléd rojtjait, miközben a Pennington ház nappalijában ültem a kanapén. Kezemben forró feketekávét szorongattam, tej nélkül, egy darab kockacukorral. A ház alsó szintjén szörnyű hideg volt, a szürke fagyosság beköltözött a bútorok közé. Legszívesebben a kabátomat sem vettem volna le, de Maggie Pennington kelletlenül beljebb parancsolt bennünket.
A szoba minden szegletében a fiúk kínzásának jeleneteit láttam magam előtt. Úgy kaptam el a kezem a kanapé anyagától, mintha méreg szivárgott volna belé. A négy év alatt ez volt a harmadik látogatásom a házban, és a legutóbbi óta rengeteg borzalmat tudtam meg a családi memoárból. Egyre erősebb volt a Margaret Pennington felé irányuló haragom. Ezt persze egy szóval sem említettem Chrisnek.
Chris mellém
