2013JÚLIUS 26.
Az óra mutatója közel járt a reggel tízhez, de David még nem ébredt fel. A forró júliusi nap bántón betűzött a kicsi nappalimba. A Chrisszel történt nagy szakításunk óta ez a lakás volt a mentsváram.
Belekortyoltam a frissen lefőzött habos kávéba, ami az írás közben teljesen kihűlt. Christ juttatta eszembe, aki rengeteg kávét hozott nekem a kampuszra egyetemista korunkban. Azok voltak a legszebb és legbékésebb közös emlékeink. A nappali dohányzóasztalán oda nem illő papírhalom terült szét. Felkeltem a székről, majd felvettem egyet a paksamétából.
David különleges kézírása sorjázott az összes lapon. Ő maga is pont olyan volt, mint a betűi. Hektikus, feszült, zavart, és mégis varázslatosan kanyarította a szavakat.
Az egyik lapra egy novella kezdete volt felfirkantva, úgy s
