1992OKTÓBER 3.
Szombat este egyedül olvastam a szobámban. A szemem gyorsan a lapok aljára ugrott. Az agyam folyton Chris körül zakatolt. Hiányoztak a barátnőim, akikkel szombat esténként ott alvós bulikat szerveztünk egy lányos film és rengeteg chips kíséretében.
Hátradőltem a forgószékben, és mélyet sóhajtottam. Néztem, ahogy a lila éjjeli lámpa furcsán bevilágítja a szobát. Hiába volt csak este tíz, úgy gondoltam, lassan lefekszem.
Éles koppanásokat hallottam az utca felől, mire majdnem kiejtettem a könyvet a kezemből. Gyorsan az ablakhoz lépdeltem: kint Christ pillantottam meg. Hevesen integetett, én pedig lerohantam az emeletről. Csak félúton vettem észre, hogy túl hangosan trappolok lefelé. Kényszerítettem magam a lassításra, óvatosan nyitottam ki a bejárati ajtót.
Odakint egy vék
